Szarka-Gera Sára vagyok, néptáncpedagógus.
2009 óta foglalkozom néptánc tanítással alap-és középfokon egyaránt. A szlovák óvodában immáron tizedik éve tartok néptánc szakkört 4 és 6 év közötti óvodásoknak. Ez idő alatt egyre bővülő létszámmal két csoportban fogadom a táncolni vágyó gyermekeket a heti rendszerességű foglalkozásra, melynek keretében megismerkedhetnek a ritmikus mozgással, a magyar és nemzetiségi népi kultúra alapjaival. Mindezt mondókákon, népdalokon, a saját hagyományunk természetes mozgásán alapuló ugrós táncon, valamin számtalan népi gyermekjátékokon keresztül. Mindebbe tanév végén a szülők is betekintést nyerhetnek, amikor egy bemutató óra keretében megmutatjuk mindazt, amit év közben sikerült elsajátítani.
Az 1986 óra működő Csaba Nemzetiségi Néptáncegyüttes vezetését jómagam és Szarka Zsolt (örökös aranysarkantyús táncos) 2013-ban vettük át, melynek utánpótlás csoportját két éve indítottuk el a Szlovák Általános Iskolában. Így az óvodában megszerzett alapokat iskolai keretek között is tovább lehet kamatoztatni.
A Teremtés Szent Idejében lenni…
Arról ír az ember a legnehezebben, amit igazán szeret. Ami annyira a része az életének, hogy nem is tudja kívülről megközelíteni.
Azt kérték tőlem, hogy mutassam be magam és, hogy azt, hogy mi is történik az általam vezetett szlovák óvodás képzőművészeti csoport, a „Törp-Pingálók” és az oviból „kiöregedő”, az intézményben maradó kis-iskolásokból álló „Pingáló hobbitok” fogalakozásain.
A gyermekek Miki (58) bácsinak szólítanak, Baji Miklós Zoltán képzőművész vagyok, eredetileg festőművész, de a vizuális kultúra szinte minden ágát, műfaját gyakorlom. Annak ellenére, hogy messze a világ zajától, itt Békés-megyében, Békéscsaba külterületén élek boldogan, nagycsaládommal (Hat gyermek apukája ként, a nagyjának köszönhetően egy hét hónapos és egy tavasszal érkező unokám van eddig.) egy Nagyréti tanyán, része vagyok a kortárs magyar és nemzetközi művészeti életnek.
Hívnak kiállításokra, szimpóziumokra, tartok előadásokat konferenciákon, közép és felsőoktatási intézményekben. Műveim megtalálhatók hazai és külföldi köz és magánygyűjteményekben, többek között a Magyar Nemzeti Galéria raktárában is. Művészeti munkásságomat már eddig is közel egy tucat szakmai díjjal jutalmazták, én még is egy helyi elismerésemnek örültem a legjobban, azt pedig 2017-ben kaptam gyermek-képzőművészeti, szakkör vezetői tevékenységemért, ez a Stark Emlékérem.
A gyermekkel való foglalkozást hivatásos művésszé válásommal egy időben 24 éves koromban kezdtem, az Országos Gyermekstúdió Program válogatóján kiválasztott és kiképzett térségi vizuális program vezetőjévé váltam. A gyermekek vizuális ismeretterelgetésében és egyéniségük, kreativitásuk kibontásában nagy fordulatot hozott az életemben, a legendás csabai szakkörvezető-festőművésszel Vágréti Jánossal (1925-2004) történt megismerkedésem.
A Vágréti János gyermek szakköreibe járó generációk megtapasztalhattak egy olyan sugárzó ember, gyermek, életszeretetet, partneri tiszteletet, alázatot, amely nagyon rövid idő alatt felszabadította a legszorongóbb gyermeket is. Ihletett atmoszférát teremtett maga körül, megszüntette a hétköznapi profán időt, teret és a Teremtés Szent Idejébe varázsolta tanítványait. Ennek a varázslatnak lehettem része én is. Együtt vezettünk gyermek képzőművészeti táborokat és nem egyszer meglátogattam szakköreiben. Nagyon éreztük egymást és a gyermekeket, mint tapasztalt kollégától nagyon sok tanácsot jó irányú terelést kaptam.
Mi a titkunk, miért nyernek tanítványaim helyi és országos pályázatokon díjakat, miért születnek minden alkalommal remekművek? A válaszom: Mert minden gyermek tehetséges, csak meg kell teremteni számukra azt a János bácsi féle Szent Időt, biztosítani lelkük szabad játszódását. Nem oktatni, korlátok közé kell őket szorítani, zárni! Hanem sablonok helyett a bennük lévő lehetőséget a felszínre segíteni! Ha elakad, kiesik a Szent Időből, akkor partnerként, szelíden presszionálva, instruálni kell, de úgy, hogy észre sem vegye, hogy most tanítjuk! A bizalom nagyon fontos, hogy a gyermek elhiggye a valósat, hogy a felnőtt, akit most már nem Jánosnak, hanem Miki bácsinak hívnak, szereti, tiszteli és nagyon tehetségesnek tartja őt, őket. Higgyék el, (Nem győzöm hangsúlyozni!) minden gyermek tehetséges! A módszer alapja a szeretet, ha szeretettel közelítünk a másik emberhez, emberkéhez, embergyermekhez, akkor minden sikerül, hisz így már nem utasításként kapja az arányokra, a térkitöltésre, a kompozícióra, a színkeverésre vonatkozó észrevételeket, hanem jó értelemben vett titkos tanácsként. A pozitív megerősítésen van a lényeg, hogy a ránk bízott kis emberpalánták minden egyes foglalkozáson siker élményben részesüljenek. Természetesen nem érdemtelenül, differenciálni kell közöttük, mindenkinek olyan magasra kell rakni a „lécet”, hogy áttudja ugorni, azután fokozatosan lehet emelgetni! Általános dolog az első pár alkalommal, hogy a gyermek azt mondja: „Én ezt nem tudom lerajzolni, megfesteni!” Erre a válaszom leginkább ez: „Ne hidd el magadnak, ne csapd be magad! Próbáld csak meg, menni fog!” Kis idő múlva: „Miki bácsi, Miki bácsi! Jó lett?” Így megy ez kedves, gyermekek, szülők kollégák: „Jó bizony!” Szeretett János Bácsit idézve: „Nagyon, nagyon Drágám!” Köszönöm figyelmüket!
Tisztelettel: Miki bácsi, a BMZ, (Baji Miklós Zoltán képzőművész)
Az Acid Jazz Alapfokú Művészeti Iskola 1992-ben alakult, és azóta is Békés megye egyetlen modern tánc képzéssel foglalkozó iskolája ahol óvodás kortól (középső csoportos korosztály) felnőtt korig lehetőség van ezt a művészeti ágat tanulni, továbbfejleszteni. A legkisebbeknél a célunk a motorikus képességek, a szem-kéz koordináció, az izolációs képességek (testrészek külön mozgása), a mozgáskultúra fejlesztése, a helyes testtartás, testtudat kialakítása. Az év végi koreográfia tanulása közben a csapatban való együttműködést, az egymásra és környezetre való figyelés képességét erősítjük. Ezen készségek kialakítása segítheti a gyerkőcöket a későbbiekben a tanulásban és az új közösségekbe való beilleszkedésben.
Tisztelt Szülők, Kedves Gyerekek!
Nyeste Zsuzsanna vagyok. Hittanár-nevelőtanár szakon végeztem a Szegedi Hittudományi Egyetemen. Hatodik éve végzek hitoktatást óvodától kisgimnazista korosztályig.
A hittanos foglalkozásokon, a hitbeli és erkölcsi ismeretek átadásán túl, igyekszem hangsúlyt fektetni arra, hogy beszélgető-játékos formában találkozhassanak a gyermekek a Biblia történeteivel. Betekintést nyerhetnek a kicsinyek az Egyházi szokásokba és megismerkedhetnek néhány Szent tanulságos élettörténetével is.
Ezek mellett közösségi programokat és kirándulásokat is szervezünk és rendezünk a Békéscsabai Páduai Szent Antal Plébánián, melyen szép számmal vesznek részt a gyermekek, testvéreikkel, szüleikkel és nagyszüleikkel együtt.
Az óvodai Bozsik labdarúgó program lényege, hogy a foci pozitív élményt nyújtson a gyerekeknek, a szülőknek, a játékosoknak, az edzőknek, egyszóval mindenkinek, aki részt vesz benne. Mondhatjuk, hogy ez az alapja a jövő futballjának, hogy már ilyen pici korban megszerettessük a gyerekekkel a sportot. A legfontosabb visszajelzés számunkra a gyerekek arcán látható öröm, amelyet az önfeledt játék közben láthatnak a szülők és az edzők, nevelők. Ehhez persze a játék öröme mellett jó edzőre is szükség van, hogy a gyerekek a megfelelő technikai képzésben is részesüljenek.
Kiemelt feladatnak tekintjük, hogy ne csak bevonjuk a gyerekeket a programba, hanem hosszú távon meg is tartsuk őket. A legtehetségesebbek átkerüljenek az egyesületi programba, az akadémiára, de a többiek se morzsolódjanak le, hanem kedvtelésből továbbra is futballozzanak. A foglalkozások mellett igyekszünk olyan fesztiválokat, torának rendezni, amelyek garantálják a jó élményeket a gyerekeknek, és így egészen iskolás koruk végéig, s persze azután is a labdarúgás mellett tarthatjuk őket.
Ami még nagyon fontos, hogy a programban résztvevő fiatalok képzése életkori sajátosságaik figyelembe vétele mellett zajlik, részletesen szabályozott rendszerben, egységes szakmai és pedagógiai elvek mentén.
Remélem, hogy minél több gyerkőcnek tudunk majd örömet szerezni az óvodai programon belül!
Szeverényi Péter
Uefa B diplomás labdarúgó edző
Bulyovszki Mónika vagyok, közel 20 éve tanítok angolt magánórák keretében. Három évvel ezelőtt csatlakoztam a Helen Doron English békéscsabai csapatához, ahol elsősorban kisgyermekeket tanítottam csoportos foglalkozások keretében. Voltak csoportjaim az oktató központban, néhány békéscsabai óvodában, Mezőberényben, és Telekgerendáson. Az idei tanévtől újra magánúton tanítok, de visszatérek néhány oviba is.